You get no time to put things right..

g-ollysandra:

 #this is that place from the fall isn’t it

Yes. Yes it is.

filmfuggok:

Zuhanás a képzelet világába
kritika

    Az emberi fantázia mozivászonra adaptálása a lehetőségek végtelen tárházát nyújtja, hiszen a képzeletben bármi megtörténhet, és nem szükséges megmagyarázni az eseményeket. Tarsem Singh Zuhanás (The Fall) c. filmjében fordult az ábrándok világa felé, melyet egy ember tragikus sorsával kerített körbe, hogy e két szál összefonódása adjon egy olyan katartikus élményt a nézőnek, melyre mindig emlékezni fog.

   A Zuhanás az 1920-as évek Los Angelesében játszódik. Roy Walker kaszkadőrként dolgozik, de egyik jelenete közben balesetet szenved, és deréktól lefele megbénul. A kórházban lábadozik, és ott ismerkedik meg Alexandriával, a törött kezű kislánnyal, aki szintén e falak között vár a gyógyulásra. Roy különleges mesékkel szórakoztatja újdonsült barátját, a történetek pedig megelevenednek, és már-már elmosódik a képzelet és a valóság határa. A Roy által irányított és a hangulatától függően változó meséléssel a férfit csupán egyetlen cél vezérli: szeretné elnyerni Alexandria bizalmát, hogy a kislány naivságát kihasználva az ő segítségével juthasson morfiumhoz, és így vethessen véget szenvedéseinek…

   Az indiai (a szakmában sokszor csak Tarsemként emlegetett) Tarsem Singh pályafutásának második filmje a Zuhanás. A főleg a reklámiparban alkotó rendező nem veszett el a mozifilmek világában, hiszen a 2000-ben készült A sejt című, az emberi elme rejtelmeinek felkutatásával foglalkozó sci-fije után a Zuhanás is beírta magát a filmtörténelembe. Tarsem produkcióinak közös eleme, hogy a rendező kevés hangsúlyt fektet a történetre, és minden erejét a vizuális megjelenítésre, a képi világ erős érzékeltetésére fordítja.

   A Zuhanás a képzelet és a valóság határának elmosódására fókuszál, ezért találkozhatunk élénk, kontrasztos színekkel és szokatlan ötletekkel (mint pl. a semmiből felbukkanó, majd az óceánban hajóként funkcionáló elefánttal, egy fatörzsből születő, nagyerejű harcossal és félelmetes külsejű, „egyedi formatervezésű” bádogpáncélt viselő, a kutyák és a hiénák hangját utánzó ellenséggel). Ezekkel az elemekkel is arra fekteti a hangsúlyt Tarsem, hogy a képzelet határa végtelen, és a mesékben bármi megvalósulhat, ott nem a logika az úr. Miért ne lehetne átutazni az egész világot igen rövid időn belül, méghozzá gyalogolva vagy ló-, esetleg teveháton? Miért ne idézhetne meg egy törzs egy iránymutató térképet az egyik emberükre egy olyan ősi rítussal, melyet mintha a na’vik (és James Cameron) innen loptak volna el az Avatar-beli törzsi szertartásukhoz? Mert a Zuhanásban minden lehetséges, nem érdemes a dolgok értelmét keresni. Csak nézni kell, és befogadni.

   A különleges látványvilágot Ged Clarke díszlet- és Eiko Ishioka jelmeztervezőnek köszönhetjük. Ishioka már korábban is különleges látványvilágot tervezett Tarsem korábbi munkájához, A sejthez, így mostani, második közös filmjüknél már összeszokott párosként valósították meg a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodó fantáziavilágot. És hogy teljes legyen a művészi módon megkomponált képek sora, odaillő zeneként Beethoven 7. szimfóniája keretezi a filmet, melynek nyomasztó dallamai, lassú vonósszólamai a borongós alaphangulathoz járulnak hozzá.

   Nem lehetne teljes a Zuhanás értékelése a főszereplők kiemelése nélkül. Lee Pace Roy szerepében kiemelkedő alakítást nyújt, ahogy a lebénult, lelkileg megtört kaszkadőrt és a képzeletében a kitartó és határozott Fekete Banditát megformálja. A korábban csak néhány filmben és sorozatban játszó színész első főszerepe azonban a Zuhanás filmvilágbeli mellőzöttsége miatt nem hozta meg számára a méltó elismerést. Ugyanez történt Catinca Untaruval is, aki az aranyos, ám hibás angolkiejtésével és hatalmas foghíjával, illetve karakterének megindító fináléjával lopózott be az emlékezetbe, és Lee Pace egyenrangú partnereként érvényesült, mégsem kapott azóta újabb szerepeket. Pedig mindkét színész nagyban hozzájárult a Zuhanás sikeréhez, és ha a film nagyobb közönséghez ért volna el, talán híresebbek lehetnének.

   A Zuhanás nem igazán mondható közönségfilmnek. Fényévek választják el a hollywoodi produkciók világától, épp ezért nem is talált utat magának a nagyrészt ezekhez szokott nagyközönséghez. Pedig egy olyan alkotásról van szó, ahol nem hüledezik a szemünk a sok vizuális effekttől, hiszen ezt a filmet több mint 25 országban forgatták (többek közt Fijin, Kínában, Indiában, Dél-Afrikában és Csehországban), mindenféle speciális fogás felhasználása nélkül, mellyel a rendező bebizonyította, hogy trükkök nélkül is lehet látványos és lenyűgöző művet készíteni. Sokkal több ilyen, az embert a fotelhez szögező értékes alkotásra volna szükség, és ameddig hiány van ezekből, addig érdemes néhányszor belemélyedni a Zuhanás világába.

Kitti

Alexandria: I hope I never get better
Roy: Why?
Alexandria: ‘Cause I want to say here with you.

at the end of everything he could smile..

that was funny :D

Roy Walker: What’s that? 
Alexandria: Food. 
Roy Walker: Where’d you get it? 
Alexandria: The chapel. 
[feeds him a communion wafer] 
Roy Walker: I’m sorry I shouted at you. I was angry. 
Alexandria: No problem. 
Roy Walker: Are you trying to save my soul? 
Alexandria: Hmm? 
Roy Walker: Are you trying to save my soul?…Do you understand me? 
Alexandria: What? 
Roy Walker: Did you understand what I meant? 
Alexandria: What you said? 
Roy Walker: I said, are you trying to save my soul? Giving me that? 
Alexandria: What mean ‘that’? 
Roy Walker: The Eucharist. 
Alexandria: What? 
Roy Walker: The Eucharist. The thing you gave me. It’s a… it saves your soul. 
Alexandria: Hmm? The thing I give you… what? 
Roy Walker: The little piece of bread that you just gave me. It saves your soul. 
Alexandria: What? What? What?